Quebec városba két nagy híd fut, ami alatt a Szent Lôrinc folyó, benne meg lazacok. A buszból Karcsinak most egy tökéletesen éles képet sikerült készítenie a híd korlátjáról. Ô olyan képeket készít - gondolva a hosszú téli estékre - amik egyenként alapos magyarázatra szorulnak: például a képen látható szürke vasgerenda, az egy hídnak a része, ami alatt a képen már nem látható gyönyörû folyó húzódik, mögöte a nem látható felhôkarcolók, nem kivehetô naplementében megcsillanó egyeltalán nem látható suhanó autókkal…stb.
Kora este értünk oda, modern szálloda, még festették a bejáratot, és az autómata ajtó sem mûködött, mert nekimentem. A szappanokon lehet lemérni a szálloda jellegét. Itt nagyon extra szappanok voltak bekészítve, természetesnek tûntek, újra csomagolható papírban.
A város idén ünnepli alapításának 400-ik évfordulóját, ennek alkalmából tartanak fesztivált, mindenféle programok szanaszét. Erkélyeken, oszlopokon, házfalakon a 400-as szám villog, lobog, amitôl Peti parázni kezdett.
A Grand Palaice nevû koncertteremben játszottunk. A környéke fesztiválra hangolódott tóparti terület, mindenféle különleges dologgal. Láttunk egy kertet, amiben a növények össze voltak kötve szerkezetekkel, amik így együttesen azt mutatták, hogy épp ma milyen hónapban vagyunk. Nem értettem, csak sejtettem, és jól nézett ki. A háttérben gyárak füstölögtek, illetve a Robi szerint gôzölögtek. Nagyon jól kinézô gyárak voltak, olyanok, mint a Pink Floyd: Pink Pig -címû albumának borítója. Mindenki szép. A gyár is szép.
Koncert elött egy színházi társulat tisztítási jelmezbe bújt, felment a színpadra és elôkészítette, azaz betisztította nekünk a hangszereinket, mikrofonokat, zsinórokat rövid performance keretében, aztán tûzvédelmi felhívásokat közöltek, majd bejelentettek.
Kb. 200 ember volt kíváncsi ránk, akik türelmesen halgatták a koncert elsô számait. Aztán jött a benzinkutas dal, aminek a végén bábozok egy szamárral, ettôl beindultak, és végigtáncolták a koncertet. A szervezô meghívott jövôre a nyári quebeci fesztiválra, és megköszönte, hogy eljöttünk.
Koncert után éttermet kerestünk, de Quebec eléggé északon van, és a belvárosa nem túl nagy, abban meg alig találni sokáig nyitvatartó éttermet. Végül rábukkantunk egy Mike’s éttermére. Rendeltünk. Egy ötvenes férfi ült mellettünk egyedül, kopott nyolcvanas éveket idézô pulóverben, elötte pohár víz, mellette világatlasz, ô meg már a második papírabrosz hátulját írta tele valamivel. Tomi megjegyezte, hogy helyi író. A férfi, mikor meghallotta, hogy idegen nyelven beszélgetünk megszólított. Elmeséltük honnan jöttünk, és mi járatban vagyunk itt. Örült, és megkért, hogy adjuk át üdvözletünket annak, aki a zenés József Attila estet tartotta Quebecben. Látta, és nagyon tetszett neki. Nem jutott eszébe a színész neve, de mi biztosan találkozunk vele - mondta, mert szerinte a magyar mûvészeti élet szûk, illetve kicsi, de annál nagyobb hatással van a világra. Egyébként hallott arról, hogy jön ide egy Little Cow nevû magyar zenekar, és olvasta azt is, hogy a név keletkezése érdekes történet, de már nem emlékszik rá. Elmeséltem, erre ô  mindent lejegyzetelt. Megkérdeztük milyen az élet Quebecben azt mondta nagyszerû, ivott még egy korty vizet, és elment.