Kérem szépen, belazultam azt mondják a fiúk. Tegnap az autópályán megálltunk egy tankolónál. A Bana fogott lepkét, és lefényképezte, erre kijött egy nô a kútról hogy van-e gyûrû a lepkén, mert most vonulnak, és sokat megjelöltek az itt táborozó diákok. Nem találtunk rajta semmi különöset és elengedtük a kamilyonok felé. Az autópályán sok lepke szállt a szélvédônek.

Cedar Rapidsban játszottunk. A hely, ahol a koncert lett volna elázott, ezért egy szomszédos iskola negytermében rendezték meg. Igazi amerikai gimnázium, klinkertégla, a kapuja felett kis szobor, egy fiú, baseball ruhában bal kesztyûs kezét feltartja, mint aki épp egy labdát kap el. Az iskola mellett amerikai football edzés van, csütörtök délután. Szülôk hozzák –viszik gyerekeiket, fényképezôgéppel a nyakamban bóklászom a pálya szélén, valami megörökítenivalót kutatva. Két fekete kislány veszekszik egy padon, háttérben az épp összecsapó csapat. Lefényképezem, két srác kiröhög a régi gépemmel.

Az iskola nagytermében a színpad szélén amerikai zászló, a helyi technikus az arcát igazgatja. Lányok jönnek elô az öltözôböl. A másik zenekar Angliából. Hegedû, cselló, zongora. Elmegyünk a szállodába sietünk, hogy visszaérjünk a lányok koncertjére. A folyosón egy fekete srác jön velem szembe, sárga kapucnis póló a fejébe húzva, kosaras nadrág. Megállítom, hogy hol a második emelet. Úgy néz rám, mint akinek soha sem kell válaszolni semmire.

Visszaérünk. Kezdenek. Két nôvér, akiket a szüleik tanítottak meg énekelni a kocsiban valahol Anglia északi részén, különös kiejtéssel. Nagyon szépen énekelnek, angol és saját dalokat. Teljesen elfelejtjük az elmúlt két hetet. Kisimítják percek alatt. Szerelmes fiúk nézik a babaházból kilépett lányokat.

Aztán gyûrött ingeket húzunk magunkra, és mi is melankóliázunk egy kicsit, majd egyre jobban belemegyünk a táncba. A közönség tapsol, idônként felnevet. Megpróbálunk mi is olyan finoman játszani, de nem ehhez vagyunk szokva. Megijedünk saját hangunktól.

Koncertnek vége, a lányok lemostak bennünket. Adunk nekik cédét, remélve, hogy elfogadják. Mondják, nagyon tetszett a koncertünk, fôleg a nyulas dal. Még besszélgettünk volna, de siettek aludni, ez volt az elsô koncertjük az elsô turnéjukon amerikában. A nevük Rachel Unthank. Épp amerikában egy gimnázimum nagytermében kellett összefutunk ilyen szép angol zenével. Most a cédéjük megy a kocsiban úton Chichago felé. Azt ígérték, hogy ôk is a mi dalainkat fogják hallgatni az úton.