kistehéníramerikából

Tegnap este koncertet adtunk Cedar nevû klubban Minneapolisban. Igazi koncertklub, minden erre van kitalálva. Nagyon gyenge volt a cucc, ezért mi nem éreztük magunkat annyira konfortosan, de kifelé jól szólt minden. Ráadásul a gitárok feldobták a talpukat a koncert elején, húrok,  hangszedôk összeesküdtek, és a Peti így az én gitáromon játszott, én meg inkább semmin. Ennek ellenére a közönség felállva tapsolt a végén. Nyúlsapkámért nagyon hálásak voltak és a Janó népi majomtánca is lenyûgözött mindenkit. Olyan kistehén dinamikus és melankólikus koncert volt egyszerre, az emberek ültek végig, mi viszont álltunk, olykor ugráltunk, máskor lábujjhegyen sugdolództunk a mikrofonokba. Pinokkió nem jött, mert állítólag lebetegedett. Néhány magyar viszont eljött, magyar szövegeket szerettek volna hallani, de ugye mi nem ezért vagyunk itt, meg valószinû ôk sem ezért költöztek ki Minneapolisba. Tegnap láttam elôször koncert elött a zenekaron az elsô egy hét nyomát. Mindenki hazagondolt.